Free Download links

Tracklist Hide Credits

1	–Zágor Aladár Bandája*	A Juhait Kereső Pásztor
2	–Varga László "Balog" Bandája*	A Juhait Kereső Pásztor
3	–Tímár Viktor	A Juhait Kereső Pásztor Recorder – Tímár Viktor
4	–Csorba János "Lulu" Bandája*, Csengettyűs Sándor "Bunyu"	A Juhait Kereső Pásztor
5	–Ruszi Sándor Bandája*	A Juhait Kereső Pásztor
6	–Rîzea Vasile Bandája*	A Juhait Kereső Pásztor
7	–Bica Dănilă	A Juhait Kereső Pásztor Recorder – Bica Dănilă
8	–Boca Gheorghe Bandája*	A Juhait Kereső Pásztor
9	–Kovács Tibor Bandája*	A Juhait Kereső Pásztor
10	–Bóné Sándor, Ponczi Gyula	A Juhait Kereső Pásztor Cimbalom – Bóné SándorViola – Ponczi Gyula
11	–Varga Viorel	A Juhait Kereső Pásztor
12	–Szászcsávási Zenekar*, Jámbor István	A Juhait Kereső Pásztor
13	–Czopán György*	A Juhait Kereső Pásztor Recorder, Vocals – Czopán György*
14	–Gabor Alexandru Bandája*	A Juhait Kereső Pásztor
15	–Magyarpalatkai Banda*, Mácsingó György "Gyurkuca"	A Juhait Kereső Pásztor
16	–Muza József Bandája*	A Juhait Kereső Pásztor
17	–Ötvös József Bandája*	A Juhait Kereső Pásztor
18	–Varga Sándor , Beldean Dumitru	A Juhait Kereső Pásztor

Companies, etc.

• Recorded At – Fonó Budai Zeneház

Credits

• Editor, Research, Music Librarian – László Kelemen, Pávai István
• Graphics – Sebestyén Judit
• Photography By – Pesovár Ferenc
• Recorder, Kaval, Vocals, Bucium – Găină Alexandru
• Research, Music Librarian – Zoltán Juhász
• Research, Music Librarian, Edited By, Sleeve Notes – Árendás Péter
• Translated By – Sue Foy

Notes

A felvételek a Fonó Budai Zeneházban készültek 1997-98-99-ben.

Hangszeres népzenénkben különleges helyet foglal el az „Elveszett juhait kereső pásztor története” témájú programzene, melyet a magyar néptánckutatás az „Oláh leány tánca” műfaji meghatározással is számon tart. Erre a zenei műfajra – melyhez sok helyütt pantomimikus-táncos mozzanatok is kapcsolódtak – már a XX. század elején Bartók Béla is felfigyelt, román gyűjtéseiből több mint 50 változatát találjuk az ilyen témájú dallamoknak: „A pásztor siratja elveszett juhait”. „A pásztor örül megtalált juhainak”. stb. Nem véletlen ilyen mérvű gazdagsága és népszerűsége a román folklórban: hiszen a románság évszázadokon át pásztornépként volt jelen az erdélyi társadalomban. Ebből következik az is, hogy a hangszeres változatok többsége a pásztorok jellegzetes hangszerén, a furulyán szólalt meg.
A század folyamán aztán népzenegyűjtők sokasága rögzítette valamilyen formában e zenés-elbeszélő-táncos játékot a magyar nyelvterület szinte minden vidékén, Vas megyétől egészen Moldváig.
A juhait kereső pásztor története mindenütt lényegében azonos: a pásztor (oláh leány, pakulár) elveszett juhait, kecskéit siratja és keresésükre indul. A siratást többnyire pásztori eredetű, bánatos rubato dallam fejezi ki. Keresés közben meglát valamit (fehér kő, szikla, bokor, tuskó, felhő), ami megtéveszti, s azt hiszi, hogy nyáját találta meg. Örömében táncra perdül, melyet egy gyorsabb tempójú – az adott vidékre jellemző – táncdallammal illusztrál. Miután csalódott, újra keseregni kezd, s visszatér a bánatos rubato dallam. A juhok keresése közben felbukkanó különböző nehézségek többször megismétlődhetnek. (Az egyik változatban ugyan a nyáját találja meg, de örömében berúg, elalszik és a nyáj újra szétszéled.) A mese végén legtöbbször megleli nyáját és örömében a már ismert gyors dallamra táncra perdül. A gyűjtő kérésére a történet szövegét – amennyiben ismeri – rendszerint a zenét szolgáltató muzsikus (prímás) adja elő.
Így tehát a programzene szerkezeti felépítése: rubato keserves + gyorsabb táncdallam + rubato keserves + gyorsabb táncdallam. A lassú és gyors részek összekapcsolása a magyar és a román népzenében is gyakori szerkesztési mód, gondoljunk csak például a nyugat-felvidéki vagy erdélyi legényes táncaink zenéjére, vagy a cigánybandákra általánosan jellemző lassú (dűvős) és gyors (esztamos) játékmódra.
A „Juhait sirató pásztor” zenei műfaj már a XVI. században közismert lehetett Magyarországon. Először Balassi Bálint utalt rá, amikor Júlia ciklusának egy versét „Arra az oláh nótára (írta), az mint az eltévedt juhokat siratja volt az oláh leány” . Mivel a verseket akkoriban még énekelték, Balassi nyilván olyan román dallamot választott, mely általánosan ismert volt, így segítvén versének terjedését. Andreas Frank szász követ és országgyűlési jegyzőkönyvíró pedig 1659-ben II. Rákóczi György marosvásárhelyi ünnepélyes bevonulása alkalmával jegyzi fel: „... a vajdasági katonák muzsikusa, közönségesen töröksípos, a menetben azt az oláh nótát ismétli folyamatosan, amelyet magyarul így mondanak: az oláh fáta nótája, amikor kaprait az havasson elvesztette volna, és magát siratván, bujdosván keresné s siratná elveszett caprait.”
A magyarországi gyűjtésekben is az oláh leány szereplése a gyakoribb, de Felvidéken a mesét „Juhászálomnak” is nevezik. Már az 1930-as évektől több variánst filmre rögzítettek a Duna-mentéről (Kunszentmiklós, Madocsa, Perkáta, Sárkeresztúr). Az Erdélyben jellemző kétpólusú (bitematikus) típusok mellett egy dallamból építkező (monotematikus) változatok kerültek elő Penészlekről (Szabolcs-Szatmár m.) és Oladról (Vas m.).
Az erdélyi gyűjtések során Bartók már 1907-ben Csíkszenttamáson, Kodály pedig az 1910-es években Bukovinában és két kászoni faluban fonográf-hengerre vett néhány idetartozó dallamfajtát. E történet Székelyföld-szerte közismert kanásztánc-ritmusú dallama az „Elvesztettem a kecskémet, többet nem aluszom” kezdetű dal, melyre a reneszánsz táncdivatjának emlékét őrző forgatós táncot járnak. Dincsér Oszkár 1943-ban a csíki hangszer-monográfiájában megemlíti a juhelvesztést; Domokos Péter pedig moldvai verses változatokról tesz említést. 1949-ben Elekes Dénes Széken (Mezőség) egy kecskepásztortól jegyezte fel a „kecsketáncot”, melyet nem csak eljátszanak, hanem bottal el is táncolnak. A néptánckutatás intenzívebb megindulásával aztán az 1960-as évektől sorra kerülnek elő a különféle változatok főképpen Szilágyságból (Szilágysámson, Kraszna), Kalotaszegről (Bogártelke, Méra, Kispetri, Egeres, Magyarlóna) és a Mezőségről (Magyarpalatka, Marosludas, Nagysármás). E gyűjtések leginkább Pesovár Ferenc, Martin György és Kallós Zoltán nevéhez fűződnek. A román változatokban a juhász (păcurar, cioban) keresi elveszett juhait (Horea oilor; Când ciobanul şi-a pierdut oile). Az így összegyűjtött anyagok adják alapját több e témában publikált jelentős tanulmánynak (Faragó József: A juhait kereső pásztor a magyar folklórban. Balladák földjén. Bukarest, 1977. Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. Székesfehérvár, 1983).
Az Utolsó Óra program gyűjtései során a stúdióban megfordult 46 erdélyi zenekar többsége ismerte és eljátszotta a juhait kereső pásztor valamelyik változatát. A döntő mindig a prímás (vagy furulyás) személye volt, a történetet is ő mesélte el. Több esetben különböző vidékekről ugyanaz a dallam (vagy dallamtípus) került elő, egy adott prímás viszont mindig csak egyetlen változatot ismert – azt viszont kedvére variálta, bemutatva ezzel zenei fantáziáját, muzikalitását, improvizációs készségét. Az adatközlő zenész sokszor színesítette játékát valamilyen hangulatfestő zenei megoldással: több hegedűs gyakran imitálta a furulya hangját „sul ponticello” játékkal, azaz vonójával közvetlenül a láb közelében szólaltatta meg a húrokat (Radnót, Szászcsávás, Fejérd); a bánatos keserves részt hosszú ereszkedő glissandoval indította; avagy pizzicatoval vagy a vonó húrokhoz ütögetésével mutatta, ahogy megveri megtalált juhait. A mezőkölpényi prímás hegedűjén a szamár bőgését utánozta (5. sáv), míg a bálványosváraljai furulyás egy helyen hangszerével a kutyák ugatását imitálta (13. sáv).
Míg a juhait kereső pásztor Magyarországon leginkább lakodalmi játékként került előadásra, Erdélyben ez ritkán fordult elő. Általánosabb volt, hogy a pásztorok asztali mulatónótaként húzatták el, de Kalotaszegen és Mezőségen témájánál fogva a legfontosabb tavaszi gazdasági eseményhez, a „juhméréshez” („tejbemérés”) kapcsolódott. Ez több napig tartó mulatozással járt együtt, és a felszabadult hangulatban az elveszett juhok keresését zenével-játékkal-tánccal a legutóbbi időkig gyakran előadták. (Magyarlónán 1969-ben vettek filmre egy ilyen pantomimikus táncváltozatot.) Jobbágytelkén (Marosszék) „az ún. bárányozást lakodalmakon és húshagyókedden táncolták.... arra a nótára, hogy keresi a bárányokat a juhász.” (Martin György)
A dallamokat vizsgálva a lassú részben gyakran találunk román rubato keserveseket (horákat). Egymástól távolabb eső területeken is fellelhetők ugyanazon dallam variánsai (pl. az erdőszombattelki, radnóti és szilágysámsoni változat keserves része; vagy az erdőszombattelki és mezőkölpényi felvétel gyors része). A szilágybagosi zenészek az eredetileg pásztornótaként funkcionáló, de Erdélyben a II. bécsi döntés nyomán román irredenta nótaként közismertté vált Avram Iancu nótáját játsszák a pakulár nótájának (4. sáv). A mezőméhesiektől sikerült rögzíteni a kelet-mezőségi románok körében leggyakoribb dallam énekes változatát is (18. sáv).
A gyors részeket szemügyre véve a következő tánctípusok fordultak elő:
Szilágyság: ritka- és sűrű legényes (rar illetve csűrdöngölő vagy fecioreasca);
Kalotaszeg: legényes vagy szapora (gyors csárdás, hărţag);
Mezőség: szökős (bătută), sűrű csárdás (sărita, hărţag);
Székelyföld: valamely gyorsabb forgatós tánc.
A Mezőségen jellemző kanásztánc ritmusú táncdallamokból is felbukkant néhány, melyek között ereszkedő kvintváltós szerkezetűt is találhatunk (14. és 15. sáv).
A juhait kereső pásztor története nem csak egy múltba vesző mese, hanem számunkra is fontos üzenetet hordoz: hiszen mindannyiunk élete egy állandó keresés és nehezen megtalált boldogságunkat könnyen elveszíthetjük. De ahelyett, hogy feladnánk a küzdelmet, újra nekiindulunk és bízunk saját mesénk végső pozitív kicsengésében.
Árendás Péter

Other versions

Category	Artist	Title (Format)	Label	Category	Country	Year
FA-517-2	Various	A Juhait Kereső Pásztor - Népzene Erdélyből (Folk Music From Transylvania / When The Shepherd Lost His Sheep) ‎(CD, Album, RP)	Fonó Records	FA-517-2	Hungary	2017